Mi az a pénz, hogy jön ide a bitcoin

Mi a baj a hagyományos pénzzel? Meg tudjuk vele venni a kiflit, a tejet, még a csökkentett rezsit is kifizetjük vele. Minek ide bitcoin?!

Naponta használunk készpénzt ezért kialakult egy olyan képzetünk, hogy ami a bankszámlánkon van amögött valódi papírpénz van, a valódi papírpénzt mögött törvények, arany, a létfenntartásunkhoz szükséges dolgok és mindenféle egyéb betonbiztos ígéret van.

A hétköznapi tapasztalatunkra alapozva ez igaznak tűnik. De ha bármikor megállunk egy pillanatra elgondolkodni (vagy elnyeli a bankkártyát az ATM, inkasszóznak egy összeget, nem adnak ki a számlánkról készpénzt amíg meg nem magyarázzuk mire kell, esetleg ha ciprusi bankban volt megspórolt pénzünk) azért átvillan a fejünkben, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva.

A valóság az, hogy amit ma pénznek nevezünk, annak a legnagyobb része csak számítógépekbe beírt számoknak a halmaza, aminek egy apró részét kinyomtatják papírformában is. A közgazdászok folyamatosan előállnak újabb és újabb elméletekkel, hogy mitől lesz jó nekünk, mennyi pénzt kell még nyomtatni, hogyan kell manipulálni a gazdaságot, aztán évekkel később vagy bejön, vagy újabb ötleteket kell bevetni, hogy elkerüljük a katasztrófát.

“Add nekem egy ország pénzforgalma feletti uralmat,
és nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeit”

– Rothschild

Mi a pénz egyáltalán? Hogy jutottunk ide?

Hogy megértsük, hogyan jutottunk ide, vissza kell menni a kezdetekhez. A pénz nem más, mint értékeknek a cseréje. A barterból indult minden. Neked van csirkéd, nekem van tehenem, közös barátunk segít építeni kunyhót, elkezdünk csereberélni, aztán mindenkinek jó lesz. A gyakorlatban ez persze nem szó szerint így működött, inkább csak fejben tartottuk, hogy mivel tartoznak nekünk és mivel tartozunk másnak, de a végeredmény ugyanaz volt. Konvertáltuk a különböző értékeket más értékekre. Legyen szó energiaforrásról, ételről, védelemről, bármilyen szolgáltatásról.

A gond az volt ezzel, hogy a csere feltétele, hogy találjunk olyat, akinek pont kell az, ami nekünk van. Kézenfekvő volt tehát, hogy legyen nálunk olyan, ami mindenkinek kell. Akik a társadalomban magas pozícióban helyezkedtek el és el voltak látva az alapvető dolgokkal, sőt, több is volt nekik mint amire szükségük volt, azok cserébe elfogadtak másodlagos értékeket, azaz olyan dolgokat amik nem szorosan a létfenntartáshoz és a biztonságos élethez szükségeltettek. A csillogó kristályok, ékszerek, nemesfémek emiatt kézenfekvők voltak a célra.

Leegyszerűsítve a képletet, ha más lehetőséged nem volt, bányászhattál vagy kereshettél aranyat, a munkádért és erőfeszítésedért cserébe pedig lehetőséged volt kapni tőlük a létfenntartáshoz szükséges dolgokat amikből nekik amúgy is több állt rendelkezésre.

Időszámításunk előtt 550-ben nyomták az első arany érmét. Bármilyen erőforrást, szolgáltatást, szívességet, ételt, italt ki lehetett fejezni aranyban, mert ritka volt, és nagy volt az esélye, hogy előbb-utóbb el tudod cserélni valami másra.
A barterhez képest az aranypénz mint fizetőeszköz óriási előrelépést jelentett, de voltak gyakorlati problémák amiket meg kellett oldani. Nehéz pontos értéket átadni, nehéz szétvágni ha épp úgy esik, hamisítani sem túl nehéz. Hordozni, tárolni, megvédeni tolvajoktól viszont annál inkább.

Itt jöttek képbe a bankok, akik lényegében előálltak a következővel: “én megvédem az aranyad páncélszekrényben, cserébe adok papírt róla, bármikor jöhetsz és visszakapod”. Így alakult ki a papírpénz.

Sokan éltek a lehetőséggel, és ezt a papírt már közvetlenül fizetésre is használták, hiszen aki elfogadta, az is tudta, hogy a papírért cserébe bármikor megkapja az aranyat. A bankárok pedig rájöttek, hogy az embereknek csak egy közös nevező kell, amit pénznek hívnak, és amivel értéket cserélnek egymás között. Amíg ez meg van oldva, nem is nagyon ellenőrzik, hogy megvan -e az arany a széfben. Elkezdtek hát nyomtatni a saját papírpénzükből többet mint amennyi arany fedezet volt, és azt használni fizetésre.

A bankok egyszerűen nem tartották be a játékszabályokat. A semmiből csináltak pénzt, és megkárosították az ügyfeleket és a gazdaságot. Ha ugrunk egyet az időben, azt kell mondani, ma is ugyanez történik, csak már az első világháború óta már a látszatra sem adnak, és pontosan lehet tudni, hogy senki sem vállal biztosítékot arany fedezetre kibocsátott pénz után. Az átlagember aki napi 8 órában tolja az igát pedig nem foglalkozik ilyesmivel, hogy mégis hogy lehet az, hogy folyamatosan nő a gazdaság miközben a természeti erőforrások végesek. Egész addig amíg be nem üt a krach, bejár dolgozni, hazamegy aludni, kezdi újra másnap.

“Azon kevesek akik felfogják a rendszert vagy profitálni akarnak majd belőle, vagy szükségük lesz a támogatására, ezért nem fognak ellenállni”

– Rothschild
1963, amikor a dollár és az arany kapcsolata hivatalosan is megszűnt

A kártyavár

A fedezetek hiánya nem csak a pénz és az arany kapcsolatában jelentkezik: a hitelek is hasonlóan működnek. A hitel nem olyan pénz, ami korábban létezett és odaadják neked, hogy kockáztasd. Helyette simán egy tartozás amit felírnak, ami mögött csak a felvett pénz töredéke létezik és az adataid, egy feltételezés, hogy ha nem jönnek össze a dolgok, akkor mindened a banké lesz és még évekig húzod az igát, hogy kamatostol visszafizesd a pénzt. Ha ez nem jön be, mások szívják meg – például a következő generáció, aki már hitelekkel születik.

Az egész rendszer tortáján a hab a hitelkártyás fizetés. Olyan okos találmány, hogy elég megadni bárhol a kártyaszámunkat, és onnantól bármikor bármennyi pénzt leemelhetnek tőlünk. Amikor épp nem élnek vissza vele, akkor is 1-3% -ot fizetünk minden vásárlásunkkor. Ha fizetéseket fogadunk el az interneten, akkor néha kiderül, hogy lopott kártyát használtak (vagy szimplán elégedetlen volt a vevő) ezért a terméket vagy a szolgáltatást amit adtunk cserébe cseszhetjük, vissza kell fizetni az ellenösszeget. Illetve nem kell semmit tennünk, a kártyatársaság a bankon keresztül levonja a pénzt, vagy meg sem érkezik. Ismét csak emlékeztetnek, hogy mennyi beleszólásunk van a rendszerbe. Azaz semennyi.

Mitől más a bitcoin és hogy működik?

Közhelynek hangzik, de a bitcoin pontosan ezeket a problémákat oldja meg. Úgy pénz, ahogy elképzeljük. Pont azt tudja, amit kell. Sőt.

A másik fél akkor kapja meg tőlünk a pénzt, ha mi elküldjük neki. Nincs többé kockázat, hogy megadjuk -e valakinek a kártyaszámunkat vagy ne. Alapvetően biztonságosabb rendszer, bár ezzel nem mondtunk sokat mert a bankkártyás fizetésnél hülyébbet nehezen találhattak volna ki.

Hasonló az aranyhoz: a bitcoint is bányászni kell. Azaz időt és energiát kell befektetni, hogy találjunk bitcoint.

Nem húzza le a pénztárcánkat, nem kell rábíznunk bankárokra, nem lopják el a széfből. Mi is könnyedén tárolhatjuk, akár a fejünkben. Egy egyszerű jelszó megjegyzésével akár milliárd forintnyi bitcoin a rendelkezésünkre állhat bármikor.

Elküldhetjük a világ másik felére ingyen, azonnal.

Nincs központi bank, nincs egy cég vagy székhely vagy szerver ahova kimegy a hatóság és lekapcsolja. Gépek százezrein ott van minden tranzakció. Ahhoz, hogy blokkolják a bitcoinos fizetéseket, le kellene kapcsolni az egész internetet.

Ajánlott szórakoztató animációs film ami elmagyarázza a pénz történetét:

A pénz mint adósság




További bitcoin filmekért kattints ide